Unalmas napok

2010 június 23. | Szerző: Chamuel24

Megint rátértem az élet unalmas körforgására.
Bár történt velem egy pár érdekes dolog, ami elgondolkodtató, de nem volt semmi jó.
Tegnap hazamentünk anyukámhoz. Voltam a nagyimnál és ott szóba került, hogy anya öccsének és családjának nincs pénzük. Nagybátyámat elküldték a munkahelyéről és próbál egy saját vállalkozásba belefogni. Nagynéném meg szórja a nemlétező pénzt. A mamáktól viszi el a dolgokat. Van két kicsi gyerek, akik adják az erőt mindenkinek, hogy tűrjünk és ne szóljunk bele az életükbe. Anyu mesélte, hogy a nagyobb lány(10 éves) megkérte az anyját, hogy csináljon valami ételt. Erre nagynéném azt mondta neki, hogy nincs pénz, nem… Gondoltam 2000 Ft nem nagy összeg,de adok. Levittem, megköszönték. Majd jött a panaszkodás, hogy 2 hétre januárba lefoglalták a nyaralást, el kell menni, mert nem adják vissza a pénzt. De 50.000 költőpénz is kellene. Mi hetente 6 ezer forintot költünk kettőnknek ételre. Abban van joghurt, felvágott, sütök is süteményt. De 50 ezer 2 hétre?!? Az rengeteg pénz.
Annyi hitelük van, hogy félek, hogy szép lassan amit eddig letettek az asztalra elveszik tőlük. Tudom nehéz leszokni az S.Oliver,  Budmil, Nike és egyéb márkás gyerekruhákról és cipőkről… De inkább nem esznek, de a márka kell. Én is felnőttem márkás cipők nélkül. Mégsem lett bokasüllyedésem, lúdtalpam. Nem leszek kiütéses és nem vakaródzok a kínai ruháktól… Felnőttként nem rohanok az üzletbe, mert csak 12 ezer a márkás farmer, hanem megteszi a 3-5000 Ft is.
Sajnálom őket, de mérges is vagyok.

Tegnap hallgattam hazafelé a Neo FM-et. Olyan Csiszár féle hang volt rajta… de mindegy a műsorvezető neve. Egy hölgy sírdogálva beszélt a kilátástalan életről, hogy nem tudnak fizetni semmit.(kicsit akadozott a vétel, mert hegyek között kanyarogtunk, de a lényeg ez volt) Erre a műsorvezető kérdezte van e valami olyan tulajdon, ami nem létfontosság, de pénzre fordítható. A hölgy mondta, hogy van egy autó, de arra szükség van, mert a fia azzal jár dolgozni stb. Olyan indokokat mondott, ami számomra mondvacsináltak voltak. A következő betelefonálónak is ez volt a véleménye. Sajnos képtelenek vagyunk lemondani a “luxusról”. Inkább mondunk érveket mellette, amik nagy valószínűséggel  butaságok, minthogy valamiről lemondjunk. Én is ilyen voltam/vagyok. Vannak olyan dolgok, amikről nem mondanánk le fontosabb dolgok rovására sem.

Nem tudom miért vagyunk ilyenek. Mitől jobb a “luxus” termékekkel otthon lenni, de egész hónapban azon aggódni, hogy a csekkre nincs pénz. Nem értem magunkat és miérteket. Saját magunkat taszítjuk a tönk szélére, miközben lemondással ki is lábalhatnánk. Miért? Miért nem látjuk ezt be? Vagy ha be is látjuk, miért nem tudjuk alkalmazni? Miért csak a mások életénél tudunk okosok lenni, de a sajátunknál nem? Nem értem az emberi jellemet…sem magamat… sem másokat…

A tettek mezején

2010 június 19. | Szerző: Chamuel24

 Elmentünk Tibivel 6 után a hipermarketbe. 50 % leértékelés volt a melltartóknál és vettem egy sportmelltartót. Gondoltam este elmegyek futni. 8-kor neki is láttam. Felöltöztem és irány a bicikliút.

Futottam pár száz métert és sétáltam. A tüdőmet majdnem kiköptem. Egy család sétált és pici gyerkőcük elkezdett mellettem szaladni és megelőzött. Önkéntelenül elnevettük magunkat a szülőkkel 🙂 Jobbnak láttam megállni és sétálni. Majd megint kocogás és megint séta.  Mindenem csupa víz volt. Feszült a combom és éreztem valami izom féleséget 🙂 Egy kutymorgó sétált a gazdijával és mikor mellé értem egy darabig kocogott mellettem olyan hóbortosan ugrabugrálva. 

40 percet voltam a szabadban és itthon még csináltam pár gyakorlatot gumiszalaggal. Kifáradtam, de élveztem a futást. Apró élményekkel gazdagodtam.

Holnap mérlegre kellene állni és lemérni magam. Szeretnék egy hónap alatt olyan 6 kg-ot fogyni mozgással.

A dietetikus ismerősömmel is beszéltem. Jövőhéten összeülünk és kitalálunk valami étkezés féleséget, amivel fogyni is lehet, de nem jojózva.

Jó lenne lefogyni és ismét hordani az aranyos ruhácskáimat.

Egy átlagos szombat

2010 június 19. | Szerző: Chamuel24

 Elszoktam már a reggeli keléstől. Alig bírtam kimászni az ágyból. Megcsináltam reggel Tibi és az én kajámat, ittam egy kávét és irány dolgozni. Egy átlagos szombati nap volt. De jó volt.

Megint elküldtek tőlünk valakit. A miértre kíváncsi vagyok, de nincs közöm hozzá. Mennek a pletykák és a találgatások. De én nem megyek bele. Tudomásul vettem és tovább lépek. Sajnálom az illetőt, mert kedveltem… De ilyen az élet…nekem is rosszul esik, ha a hátam mögött beszélnek Így én csak meghallgatom a dolgokat, de nem kommentálom.

Abban reménykedem,hogy meghosszabbítják a szerződésem. De a nagyfőnökkel nem találkoztam még. Rossz így lógni a levegőben.

Csuda rossz így élni, hogy semmi sem biztos. Csodálkozok, hogy a korosztályomban születnek a babák. Irigylem őket a merészségükért. Bele se merek gondolni, hogy nekem mikor lesz az az időszak, hogy fel merem vállalni. Talán valamikor a 30as éveim közepén… De fel is kellene nevelni… Én meg szerintem nem élem meg a 90-et, mint a dédik és nagyik.

Gondolkoztam azon, hogy mi a francért aggódok annyit. Aggódok a munkámért, a páromért, anyukámért, családomért… De ezzel csak telik az év, úgy hogy nem élvezem a napokat. Nem tudnék lerakni az utolsó egy évben egy olyan napot, mikor boldog voltam és kikapcsolódtam. Minden pillanatban, ha nem csinálok semmit aggódok a holnapért.

Szeretnék lazább lenni, de nem a “nemtörődöm” laza. De azt nem tudom hogyan is kell csinálni. Szeretnék végre visszafogyni az ideális súlyomba. Borzasztó rossz, hogy vagy fel sem jönnek rám a ruhák, vagy feszülnek rajtam. Lehajtott fejjel igyekszek szürke egérként eltűnni az emberek között. De minél jobban akarok eltűnni annál feltűnőbb leszek. Na de fel a fejjel. Az idő mindent megold.

Főzőcske

2010 június 18. | Szerző: Chamuel24

 Lassan elkészülök a sütés-főzéssel.

Tibi buktára éhezett, így elkészítettem neki. Napközben telefonált, hogy ne kis tepsis legyen 🙂 Így egy nagy gáztepsivel csináltam 🙂 Töltött gomba lesz a vacsi. Rántottat akartam, csak rájöttem nincs itthon panír. De volt egy zsömle, lila hagyma és szárított fűszerek na meg sajt. Tepsiben sült szalmakrumplit csinálok mellé. Szeretem a szalmakrumplit, csak vagdosni nem szeretem. De megéri a végén.

Sajnos a sütőmmel egy bizonyos sütési idő után macera van. Most kezdett a hatásfok csökkenni. Nem akaródzik pirulni a krumpli. Tibit megkértem vásároljon már be nélkülem. A bukta nagy úr, nem volt aggályoskodás 😀 Így felügyelem a krumplit és ha szerencsém van meg is sül, mire hazaér a Drága. 

Holnap reggel 6-ra megyek dolgozni. Végre az elkövetkezendő 3 napom munkával fog telni. Már utáltam itthon punnyadni 🙂 Szeretek dolgozni… Már várom a holnapot 🙂

Skizofrénia?!

2010 június 18. | Szerző: Chamuel24

Beleolvastam egy blogba, ahol a skizofrénia volt a bejegyzés címe.

Kettős személyiség… nekem is az van és számos barátomnak. Nem tudom, hogy véletlen e vagy tudat alatt tudatosan vonzódunk a hozzánk hasonló emberekhez.
Bennem egy jó és egy rossz személyiség van. Tipikusan az angyal ördög effektus. Az ördögöt tudatosan nyomom el… szerintem genetikával hoztam magammal. Kemény, agresszív, elnyomó, lenéző, ironikus. Gyűlölöm. A családom nagy része ilyen. A jó részem, ami szerencsére egyre erősebb szerény, segítőkész,empatikus, érzelmes. Egy rossz tulajdonsága van a jónak, az állandósult aggódás és bizonytalanság.

Egyik barátomnak grafológus a végzettsége. Elemezte az írásomat és mosolyogva megjegyezte, hogy én is kettős személyiséggel vagyok megáldva. Jót mosolyogtunk rajta.

Ha rossz napjaim vannak és sok a stressz elviselhetetlen vagyok. Akkor előjön belőlem, ha akarom ha nem. Sokszor csak hallgatok, mikor érzem magamon a hatást. Évente kétszer háromszor van olyan, hogy extra agresszív leszek. Legtöbbször akkor jön ki belőlem, ha valaki fizikailag akar bántani vagy a családomat bántja. Akkor örjöngök és “habzik” a szám. Utána olyan érzésem van, mintha kivülről láttam volna megdöbbenve a kirohanásomat. Mintha nem is én lettem volna. Tibi is szokta mondani, hogy én jó személyiséged akarom feleségül venni a rosszat nem szeretem 🙂 De sajnos hozzám tartozik és csak tudatos elnyomással tudom távol tartani.

Punnyadás

2010 június 18. | Szerző: Chamuel24

 Este nagyon nem tudtam elaludni. Éjfélkor még a helyemet kerestem az ágyban. Tibi toleránsan tűrte annak ellenére, hogy 5 óra múlva kelnie kellett. Reggel el akartam menni futni, mert le kellene fogynom a szeptemberi menyasszonyi ruhapróbára, de nem megy. 5-kor mint egy mosott rongy, kicsoszogtam a konyhába és megcsináltam Tibus elemózsiáját. Visszacsoszogtam és lefeküdtem. Tibi is lekéste a buszt így kocsival ment dolgozni. Remélem kibírja a mai napot. Lelkiismeret furdalásom van a tegnapi forgolódás miatt 🙁

Ma csinálnom kellene valamit. Holnap munka. Egy kis rendrakás és bukta sütés áll előttem. Ma nincs is olyan meleg, mint tegnap volt. Talán így jobban fog esni..

Mellesleg beszélni fogok egy dietetikussal. Anyukám unokabátyjának a gyereke az. Szeretnék tőle segítséget kérni a diétához. Nem akarok kövér menyasszony lenni 🙁

Na megyek elkezdem a napom. ahol csak punnyadás lesz itthon.

Mai nap, bemutatkozással fűszerezve

2010 június 17. | Szerző: Chamuel24

Mindig elkezdek naplót írni, de a párom utálja. Attól tart, hogy minden egyes bejegyzésemben az ő negatívumait ecsetelem. Illetve titkon olvasgatja, hogy megnyugtassa a lelkivilágát. Hiába szeretem…. de bánt, hogy beleolvas…. Na de igyekszem ezen majd most felülkerekedni és kiállni a naplóírás mellett 🙂

Egy 25 éves lány vagyok és a párom 1 hét múlva lesz 27.

1 éve lakunk együtt és számtalan nehézséget küzdöttünk le együtt. 3 éve alkotunk egy párt és jövőre tervezzük az esküvőnket. Szürke hétköznapjaink vannak , amiről szeretnék emlékeket. Szeretném leírni az esküvőig vezető utat és maradjon emlékezetes fiatalkori fejlődésem, bohémságom.

A mai napomat le kell jegyeznem, mert 7.50-kor keltem. Ez nagy dolog, mert mikor Tibi elmegy dolgozni (reggel 5.10) már nem tudok visszaaludni. De most tudtam! Mikor felkeltem elmentem az akcióváltásra egy áruházba és útközben megálltam egy tejboltnál, ahol vettem nosztalgia kiflit  és venni akartam juhtúrót tésztához. Az eladó ajánlotta az akciós sáfrányos juhtúrót, kóstoljam meg, nagyon szeretik és különleges. Hát elég érdekes. Sokkal erősebb illata van, mint a megszokottnak és az íze… Alig morzsoltam a tésztára és még újhagymát is aprítottam rá, mert nem bírtam megenni.
Kíváncsi leszek Tibi mit fog szólni hozzá , ha hazajön.

Ma nem voltam dolgozni, mert sok a túlórám és pihenőben kapom ki  ebben a hónapban. Teljesen el vagyok lustulva. Ma egész nap henyéltem és semmi hasznosat nem csináltam. Már alig várom, hogy leadjam ezeket a fránya túlórákat, mert menni akarok dolgozni. Teljesen el vagyok szokva, mikor hetente megyek 2-3 alkalommal és hibázok is ráadásul. Zavar is rendesen. Kijöttem a rutinból… De már csak 1,5 hét van hátra.

Mellesleg teljesen felvillanyoz, hogy 2 hónap múlva a kisebb 3 hónap múlva a nagyobb hitelünk lejár. Mókásan megjegyeztem Tibinek mit csinálunk majd azzal a “rengeteg” pénzzel 🙂 Bár kicsit aggódok, mert hamarosan lejár a munkaszerződésem. A főnöknél rá is akarok kérdezni, hogy mire számíthatok. Hosszabbítanak é vagy sem. Csináltam egy általános közvélemény kutatást. A többiek szerint hosszabbítanak, de ezt a főnök szájából a legbiztosabb hallani.

Tibivel még sose voltunk nyaralni. Ha lejár a hitel elmegyünk valahová remélem, de ez a szerződésem hosszabbításától függ. Így inkább nem tervezgetek.

A mai bejegyzésemben ennyi.
Az Uram 30 percen belül hazaér és egy kicsit rendbe szedem a lakást. Higgye azt milyen keményen dolgoztam 🙂