Egy átlagos szombat

2010 június 19. | Szerző: Chamuel24 |

 Elszoktam már a reggeli keléstől. Alig bírtam kimászni az ágyból. Megcsináltam reggel Tibi és az én kajámat, ittam egy kávét és irány dolgozni. Egy átlagos szombati nap volt. De jó volt.

Megint elküldtek tőlünk valakit. A miértre kíváncsi vagyok, de nincs közöm hozzá. Mennek a pletykák és a találgatások. De én nem megyek bele. Tudomásul vettem és tovább lépek. Sajnálom az illetőt, mert kedveltem… De ilyen az élet…nekem is rosszul esik, ha a hátam mögött beszélnek Így én csak meghallgatom a dolgokat, de nem kommentálom.

Abban reménykedem,hogy meghosszabbítják a szerződésem. De a nagyfőnökkel nem találkoztam még. Rossz így lógni a levegőben.

Csuda rossz így élni, hogy semmi sem biztos. Csodálkozok, hogy a korosztályomban születnek a babák. Irigylem őket a merészségükért. Bele se merek gondolni, hogy nekem mikor lesz az az időszak, hogy fel merem vállalni. Talán valamikor a 30as éveim közepén… De fel is kellene nevelni… Én meg szerintem nem élem meg a 90-et, mint a dédik és nagyik.

Gondolkoztam azon, hogy mi a francért aggódok annyit. Aggódok a munkámért, a páromért, anyukámért, családomért… De ezzel csak telik az év, úgy hogy nem élvezem a napokat. Nem tudnék lerakni az utolsó egy évben egy olyan napot, mikor boldog voltam és kikapcsolódtam. Minden pillanatban, ha nem csinálok semmit aggódok a holnapért.

Szeretnék lazább lenni, de nem a “nemtörődöm” laza. De azt nem tudom hogyan is kell csinálni. Szeretnék végre visszafogyni az ideális súlyomba. Borzasztó rossz, hogy vagy fel sem jönnek rám a ruhák, vagy feszülnek rajtam. Lehajtott fejjel igyekszek szürke egérként eltűnni az emberek között. De minél jobban akarok eltűnni annál feltűnőbb leszek. Na de fel a fejjel. Az idő mindent megold.